1.Rész~ Szállj le a pasimról!...

Sziasztok nagyon szépen köszönöm a 4 komentett!:) Ennek örömére meghoztam az legelső részt!:D  Egy kicsit unalmasra sikeredet de ne féljetek nem lesz ilyen uncsi és a kövit hosszabra írom!:DD

Ha tetszik komizatok. :DD

Jó olvasást!

xx. Anne

Reggel az ébresztőm pittyegésére keltem. Szívesen átaludnám az egész napot de sajnos nem tehetem ezt meg.Kómás fejjel elindultam a fürdő felé majd amikor bele néztem a tükörbe a szokásos , borzalmas reggeli fejemet láttam. Levetem a pizsimet és beléptem a zuhanyzóba majd magamra engedtem a forró vizet és egy kicsit áztattam magam majd amikor végeztem megfésülködtem és megmostam a fogamat majd kiválasztottam   a ruhámat és felöltöztem. Amikor lementem  a konyhába Sam már ott ült a kis etető székébe és a dada etette. Köszöntem nekik és megpusziltam Sam kis pufi arcát majd levettem a polcról egy müzlis tálat , öntöttem bele a zabpehelyből és a tejből is egy kicsit. Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a reggelimet. Pár perc múlva felkelt a nővérem is.
-Oh hugi ha lehet ma ne hívd át az idétlen barátnőidet mert bemutatom apának az új barátomat, aki a híres One Direction tagja és ha lehet te se nagyon idegesítsd.-Hadarta el és közbe a haját babrálta.
-1 nem idétlenek , 2 oh és ez már hányadik pasid a hónapban ? talán a 3-dik?-vágtam neki vissza. Nem fogom hagyni élvezze azt ha  engem piszkálhat és lekezelően bánjon velem még itthon is.
-Cöhh de nagy lett a szád, de nem kell féltékenynek lenned azért mert HÍRES a pasim.-emelte ki a híres szót.Inkább nem szóltam semmit hanem felmentem a szobámba majd megbeszéltem a barátnőmmel  hogy elmegyünk egyet kávézni. Elkezdtem készülődni és elköszöntem apától és öcsitől is. Mikor kiléptem az utcára megcsapott a hűvös friss szellő.Az ég igen borús volt és ezért reméltem nem kezd el esni az eső.Miközben sétáltam a London utcáin elgondolkoztam hogy mit vétettem Sara ellen hogy ennyire ki nem állhat engem. Talán az a baj hogy megszülettem? Áh mindegy inkább hagyom úgyse jövök rá mi baja velem. 10 perc múlva meg is érkeztem a  Starbucksba ahol már Amy várt.
-Szia-köszöntünk egyszerre amin mindketten elnevettük magunkat. Mikor beléptünk az épületbe kellemes meleg idő volt. Leültünk egy  asztalhoz és a pincér felvette a rendelésünket és míg az italokra vártunk elmondtam Amynek hogy Saranak megint új pasija van és ma felhozza hogy bemutassa apának.
-Hát eddig is tudtuk hogy a nővéred milyen szemét tud lenni sokszor.-mondta Amy mikor befejeztem a mesélést.-De melyik fiú a barátja abból az ötből?-kérdezte.
-Nem tudom, de nem is nagyon izgat. Nem vagyok oda ezért a bandáért.
-Hát én se. De a húgom folyton ezeknek a fiúknak a számait hallgatja.-mondta fintorogva.
-Sajnállak-mondtam vigyorogva mire egy vállba boxolást kaptam.
Még folytattuk a beszélgetést és közbe kihozták a kávénkat is amit elfogyasztottunk majd kifizettük és távoztunk. Kicsit siettünk mert Amynak ma átjönnek a nagyszülei és ezért időben otthon kell lennie.Útközben még beszélgettünk egy kicsit majd elköszöntünk és mind a ketten mentünk a magunk háza felé.
Mikor haza értem háleluja még Sara és a pasija nem voltak itt ezért szóltam apának hogy megjöttem és felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépet. Első utam twittere vezetett ahol semmi különös nem volt ezért inkább felnéztem facebookra ahol szintén semmi se volt. Elkezdtem zenét hallgatni és közbe kizártam a túlvilágot és elkezdtem rajzolni egy tájkép szerűséget. A rajzolás és a zene hallgatás megnyugtat szinte olyan mintha egy másik univerzumban lennék ahol nincs ilyen nagyképű nővérem és nem ilyen "tökéletes" az életem.  Mindenki úgy látja mintha tökéletes életem lenne pedig hiába van gazdag apám és hiába kapok meg bármit amit pénzen meglehet venni attól még nem az. Az egyetlen egy dolog amit az életemben szeretek az öcsém.
Ö legalább szeret engem. Anyukám sajnos meghalt 1 éve rákban. Ő mindig meghallgatta hogy mi bajunk, tanácsokat adott és szeretett minket teljes szívéből és bármit megtett volna értünk. Apám anya halála óta még inkább a munkájába temetkezik. Hat óra körül megszólalt a csengő. Leállítottam a zenét amit épp hallgattam és lementem a nappaliba mikor megláttam a nővéremet és egy fekete hajú fiút aki biztos a új pasija.
-Hello-mondtam hamis mosoly kíséretében.
-Szia-mondta a fiú.-Zayn vagyok. Zayn Malik de lehet hogy ezt már tudod-mondta vigyorogva. Oh még egoista is ?  Hát akkor pont illik a drága nővérkémhez. Beakartam volna én is mutatkozni a vendégünknek mikor oda jött Sara és behúzott a szobájába.
-Mit akarsz ?-kérdeztem tőle meglepetten.
-Azt hogy szállj le a pasimról! Minek kellene neki egy ilyen kis senki mint aki te vagy? Úgy hogy hagyd
békén őt mert ha nem teszed ígérem megkeserítem a nyamvadt kis életedet.-mondta fenyegetően.
Eddig nem szoktam nagyon a szívemre venni amiket a fejemhez vág de ez most fájt. Nem szóltam semmit csak átrohantam a szobámba leültem az ágyamra és utat engedtem a könnyeimnek.